Bár szervesen nem tartozik a numizmaták körébe, de műve miatt szeretném itt elsőként őt ismertetni, mivel Magyarországon, ő az első, aki numizmatika jellegű témát boncolgat.
ifj. Köleséri Sámuel, id. Köleséri református lelkész, egyházi író fiaként született 1663-ban Szendrőn. A debreceni kollégiumban tanult, majd az erdélyi kancellária támogatásával Hollandiában 3 diplomát szerzett. Visszatérve Erdélybe Nagyszebenben telepedett le, itt praktizált és mellette Erdély ásványkincseit tanulmányozta. Fokozatosan a bányászat felé fordult, és nem sokkal később a legjelentősebb szakértő lett, I. Lipót 1700-ban az erdélyi bányászat felügyelőjévé tette meg.
I.Lipót elhatározta, hogy nyereségessé teszi az arany és ezüstbányászatot Erdélyben, ezzel Köleséri-t bízta meg, és tejhatalommal ruházta fel a bányaügyekkel kapcsolatban. Néhány évtizeden belül a bányák termelése fellendült, de a császár ezt nem élte meg.
Tevékenysége mellett, szerencsére volt ideje művén, az erdélyi bányászatról szóló Auraria Romano-Dacica (A római-dáciai aranybánya) dolgozni, mely 1717-ben jelent meg latinul Nagyszebenben. A könyvet III. Károlynak ajánlotta, aki arany kegylánccal jutalmazta.
Könyve jelentőségét többek között azért is hangsúlyozom, mivel az erdélyi bányászat kezdetét jóval a rómaiak ellőttre helyezi, és könyvében foglalkozik az éremkészítéssel, történetével, technológiájával, jogi és társadalmi szerepével. Mindezek mellett ő maga is szenvedélyes gyűjtő volt.
Magánéletét nem célom bontogatni, csak munkájára akartam kitérni. A sikeres orvos, bányaszakember, könyv és éremgyűjtő, és véleményem szerint részben numizmata agyvérzésben halt meg 1732-ben, egy börtön cellájában.
Irodalom:
Írta: Nagy Gergő