A közelmúltban kezdtem bele a numizmatika ezen ágának gyűjtésébe. Az ehető pénzek perifériája a marcipántól, a csokin át, az ostyáig minden lehetséges formája fellelhető. Ezek a pénzutánzók egy újabb kategóriáját alkotják. Érdekes, hogy ezzel a témával kevesen foglalkoznak. A gyűjtés a perifériákon belül a reklám-, a színházi és filmes kellék-, és játékpénzekre korlátozódig.
Az érmék első készítése a nyugati országokhoz köthető. Egyesek a karácsonyhoz kötik ajándékként és díszként használták. A zsidó hanuka alkalmával is „csokipénzt” adtak a gyermeknek. Az első csokiérme készítése a századfordulóra tehető véleményem szerint.
A periféria első megemlítendő darabjai a csokiérmék, amelyek között a pénzutánzók a leggyakoribbak, de vannak köztük névjegy érmék, reklám és más jellegű eseményre kiadott ét és tejcsokis darabok. Ezeket ezüst vagy aranyszínű alumíniumfólia borítással látják el leggyakrabban. A leggyakoribb a Csoki Euró, ezek közt a centtől az euróig minden megtalálható, a névértékek megjelölésével, de különböző méretekben is előfordulhat. Vannak „bimetál” jellegűek, amelyek ezüst alapszínűek és arany felfestésűek. De a színes „érme” is előfordul gyakorlatilag minden színben, bár ritkább.
A következő kategória a papírpénzeket utánzó csokibankók. Amelyek a vékonytól a vastag „kötegig” előfordulhat bármilyen formában, váltózó méretekkel. De a leggyakoribb a táblacsoki méretűek (szokványos papírbankókat utánzó). Itt az euró és a dollár a leggyakoribb (5.Kép), de létezik fontot utánzó is. Ezek a dobozoktól a papírcsomagoláson át, a festett alumíniumtól a nejlonig bármilyen formában előfordulhat.
A következő kategória, amely már inkább a papírpénzre igazán hajaz, az az ostyából készült ételszínezékkel festett papírvékony gyümölcs ízesítésű és natúr bankók. Amelyekből a legismertebb az eurót mintázó egy oldalas. Ezek között is ismert dollárt utánzók, és mindkét típusból ismertek a kétoldalas darabok is.
Ezek után megkell említeni a marcipánból formázott érméket és bankókat, de vannak nyomtatott cukormáz érmék és bankók is.
A fentebb említettek egy új gyűjtési lehetőséget kínálnak az érdeklődők és gyűjtők felé, bár ezek kényesebbek a tartási viszonyokra (pára, hőmérséklet), olcsók, könnyen beszerezhetők bárhol (százforintos, kínai üzlet, bevásárlóközpontok és édességüzletekben), de a legfontosabb előnye, ha a gyűjtői kedv ellanyhul, vagy csak megéhezünk, egyszerűen csak elfogyasszuk azokat, persze csak akkor, ha annak szavatossága le nem járt.
Márkát és forgalmazót nem célom ismertetni!
Képek forrása: Saját gyűjteményem pár darabjáról készített saját fotó.
Írta: Nagy Gergő